Több fényt! (beszédek)

2016-12-20
tobbfenyt

A december 19-i "Több fényt" című megemlékezésen elhangzott beszédek

 

NÉMETH PETRA ILDIKÓ

Kísérleti nyúlnak érzem magam. Most vagyok végzős. Az osztályom szakközépiskolában kezdett el tanulni; most szakgimnáziumban végez. Mi vagyunk az első évfolyam, akiknek kötelező nyári gyakorlatot kellett teljesíteniük. Sajnos ez minden évben gondot okozott. Az utolsó pillanatban derült ki számunkra, éppen milyen új szabályoknak kell majd megfelelnünk, miképpen fog történni az adminisztráció, hova mehetünk gyakorlatra és hova nem. A folyamatos változtatások miatt mindig káosz volt; a  diákok elhelyezését pedig egyre nehezebb volt megoldani az iskolán belül.

A mi évfolyamunknak kell először kötelező szakmai érettségit is tenni. 3 évig nem tudtuk, hogy középszinten, vagy emelt szinten kell-e ezt teljesíteni. Egészen az idei év elejéig nem kaptunk se mi, se tanáraink információt arról, milyen követelményeknek kell megfelelnünk, miből kell vizsgáznunk. Nyolc szakmai tantárgyból kellett készülnünk úgy, hogy azt sem tudtuk, mi vár ránk. De egyáltalán miért kell nekünk szakmai érettségit tenni? Azzal, hogy kötelezővé tették, rettenetesen leszűkítették a lehetőségeinket. Aki szakgimnáziumban tanul, hatalmas hátránnyal indul az egyetemi, főiskolai felvételiknél. Nem választhatjuk ki, milyen, ötödik tantárgyból szeretnénk érettségizni. Ha valamilyen tantárgyra szükség van a felvételinél, akkor hatodikként választhatjuk, holott így is nehéz felkészülni az alapokon kívül, hiszen a szakmai vizsga még több tárgyból áll.

Az újonnan kiadott követelmények pedig olyan ismereteket is tartalmaznak, amelyeket nem volt alkalmunk korábban elsajátítani. Ezt a fajta, hiányos tudást külön felkészítő órák során kell bepótolnunk. Van olyan iskola is, ahol az 5 évfolyamos osztályok még az előző kerettanterv szerint kezdtek el tanulni,  azonban nekik is  az új szerint kell érettségizniük. Ezeknek a tanulóknak az idén osztályozó vizsgát is kell tenniük szakmai tantárgyakból, hogy a kötelező érettségit megcélozhassák.

Mindemellett az van, hogy a nyolcadik osztályos gyerekeknek el kell dönteniük, hol szeretnének továbbtanulni, és onnantól, hogy bekerültek egy szakképzésbe, nincs esélyük váltani. Tulajdonképpen elvárják tőlünk, hogy 14 évesen döntsünk az életünkről, onnantól pedig nem gondolhatjuk meg magunkat, el kell köteleződnünk egy szakma iránt, amit akkor még nem is igazán ismerünk.

A mostani magyar oktatási rendszer igenis kudarc. A felesleges változtatásokkal elveszik tőlünk a lehetőségeket, nem tudunk rendesen készülni, a legtöbb diák stresszel, nem érzi jól magát. Miért kell harcolni, miért nincs együttműködés az oktatásban résztvevők és a döntéshozók között? Olyan oktatást szeretnénk, ahol hagynak minket gondolkodni és dönteni, és ahol nem azt várják el tőlünk, hogy csak működjünk, mint egy irányítható gép.

 

SULYOK BLANKA

Tudom, hogy sok lett a hiányzás,

tudom, a jegyzőnek írni kell,

tudom, a szüleid Angliában,

ellógsz és nem mindig tesizel.

Tudom, hogy suli után még műszak,

Tesco, esetleg McDonals,

csak azt nem tudom, ha beleszülettél,

kiutat ebből hogy találsz.

Ezt a Villon-parafrázist faipari diákokkal írtuk, irodalomórán. És igen, róluk szól, sokukról.

Ma a közoktatásban tanító tanárnak választania kell. Hogy figyelembe veszi diákjai érdeklődését, életkori sajátosságait, sorsát, egyéniségét, és nem tarja be a kerettantervet meg az előírt szabályok egy részét. Vagy inkább betartja a kerettantervet és minden előírást, és ezzel semmibe veszi diákjai érdeklődését, életkori sajátosságait, sorsát, egyéniségét. Ahogy a köznevelési törvény megalkotói semmibe vették.

Ma egy tanárnak választania kell. Hogy hétről hétre kijavítja mind a 400, beadott írásbeli munkát és időben beregisztrálja az összes érdemjegyet, vagy inkább a nem létező ifjúságvédelmi felelős helyett végzi el a munkát. Mert attól, hogy ezt a státuszt is megszüntették a legtöbb iskolában, a problémák még nem szűntek meg. Nagyon sok fiatalnak kell életbevágó krízishelyzettel szembesülnie. Az egyik feladatkör a munkaköri leírás, a másik a lelkiismeret parancsa – rossz az a rendszer, ahol e kettő kizárja, nem pedig feltételezi egymást.

Igaz, a törvény nem tiltja, hogy érdemben foglalkozzunk a tanítványainkkal. Csak épp a megnövekedett létszámok, óraszámok és adminisztrációs terhek, valamint a pedagógus életpályamodell öncélú dokumentum-gyártása egyszerűen ellehetetleníti azt.

Ma egy tanárnak választania kell. Hogy emberséggel tanít, vagy inkább tovább adja azt a tekintélyelvű, hierarchikus attitűdött, amit a rendszerben ő maga is tapasztal. Hiszen minket, tanárokat az oktatáspolitika irányából nem vesznek emberszámba, kizsigerelnek, megaláznak, megosztanak bennünket. Nem bíznak bennünk, nagyrészt értelmetlen utasítások végrehajtói vagyunk, ahogy az igazgatók is. És fejére szól, ki szót emel. Ha mi is így bánunk a diákjainkkal, semmivel sem vagyunk különbek azoknál, akik elvették tőlünk a szabadságot és az emberi körülményeket.

Sok diákom leérettségizett már, de nagyon sokan nem. Értelmes, értékes fiatalok, akik talán nagyobb családi, anyagi vagy lelki terheket cipelnek, mint mások – ki tudja, miért, de biztosan nem a saját hibájukból. És rájuk már nem maradt elég idő, elég energia, elég figyelem. Szomorú statisztika a hivatalokban, és emberi tragédiák számunkra, akik mindezt testközelből éljük meg.

Ma egy tanárnak választania kell. Hogy engedelmes rabszolgaként lesz szem a láncban, és asszisztál egy olyan oktatási rendszerhez, mely jóvátehetetlen károkat okoz. Vagy inkább felelős állampolgárként utasítja el a rossz törvény írott parancsait, a lelkiismeret íratlan törvénye szerint. Ha azt akarjuk, hogy tanítványaink gondolkodjanak, nekünk is gondolkodnunk kell. Ha azt akarjuk, hogy tanítványaink szabadon és boldogan éljenek, hagynunk kell, hogy megtapasztalják, hogy ez egyáltalán mit jelent. Ha azt akarjuk, hogy a tanítványaink egyszer majd kiálljanak a gyengékért és a kiszolgáltatottakért, most nekünk kell kiállni értük. Ez az egyetlen kiút.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

 

PILZ OLIVÉR

Szervusztok!

Mit kerestek már megint itt ebben a hidegben, 5 nappal karácsony előtt? Nincs jobb dolgotok?

Tudjátok mit mondtak abban a házban, amikor meglátták a PISA eredményeket? (Parlamentre mutat!)

  • Van, aki szerint az a baj, hogy nem azt kérdezték a gyerekektől, amit kellett volna, s nem úgy, ahogy megszokták.
  • Volt, aki egyszerűen a pedagógusokat és a diákokat tette kizárólagosan felelőssé az ügyben.
  • Olyan is akadt, aki szerint nincs is baj, mert a bibliát viszont jól ismerik a fiatalok.
  • És olyan is, aki szokásához híven teljesen összefüggéstelen, értelmetlen mondatokban példálózott valami autós hasonlattal.
  • Balog Zoltán csődminiszter pedig nemes egyszerűséggel a hátrányos helyzetű gyerekeket okolja a rossz eredményért.

Mi pedig csak megdöbbenve hallgatjuk országunk vezetőit, akiknek eszébe sem jut, hogy a rendszerben van a hiba, a rendszerben, a keretekben, a kalodában, amit ők kreáltak 5 évvel ezelőtt!

Szégyen, amit művelnek! Hát, nem az?

Akkor üzenjünk nekik! Forduljatok a Parlament felé és olvassuk a fejükre (nem kell kiabálni, csak éppen morajlani – Kata segítenél nekünk?): Szé-gyen! Szé-gyen! Szé-gyen!…

  • hogy valaha híres oktatásunk színvonala mára nemzetközi összehasonlításban a sereghajtók közé süllyedt. 
  • hogy abban az országban, mely annyi kiváló matematikussal és természettudóssal, Nobel-díjassal büszkélkedik, gyermekeink számára mind a matematika, mind a természettudományok érthetetlen és unalmas adathalmazzá váltak.
  • hogy egy gyönyörű nyelv birtokosainak negyede funkcionális analfabéta: nem értik Aranyt, Madáchot, Varró Dánielt, de még egy használati utasítást sem.
  • hogy az oktatásért felelős miniszter sem érti az előző mondatot.
  • hogy az évek óta vészjelzéseket adó pedagógusok véleményére – még tízezrek utcára vonulása után sem – ad az oktatási államtitkár, egyszerűen tojnak a szülők, a diákok és a tanárok fejére.
  • hogy az Uniónak figyelmeztetnie kell hazánkat, mert itt van a világ egyik legszegregáltabb oktatása.
  • hogy a társadalom még mindig nem veszi a fáradságot, hogy összefogjon, s elsöprő erővel követeljen azonnali változtatásokat.
  • Mégis a legnagyobb szégyen, hogy ezt a saját gyerekeinkkel teszünk.

Köszönjük! Forduljatok vissza!

  • Ha nem történik radikális fordulat a magyar közoktatásban, ha a kormány nem hajlandó szembenézni bukott oktatáspolitikájával, ha nem indul el valóban demokratikus és valóban szakmai párbeszéd, akkor a mi életünkben Magyarország már biztosan nem fog kikecmeregni a szakadékból.
  • Ha nem emelkedik az oktatásra szánt állami finanszírozás mértéke a GDP 6%-ára, akkor a jövő gazdasága csak légvárakra épül!
  • Ha a különleges bánásmódot igénylő gyermekek megfelelő ellátása érdekében, ill. a szegregáció ellen nem születnek komolyan vehető, hatékony lépések, akkor az még a jelenleginél is súlyosabb társadalmi feszültségeket eredményez. 
  • Ha az iskolák nem kapják vissza autonómiájukat és az önkormányzatok a fenntartói jogaikat – azaz a tankerületek és a KLIK helyét nem hintjük be sóval -, akkor a helyi (főleg kis)közösségek kultúrája, sokszínűsége és még létező összetartása semmivé válik!
  • Ha az idén szeptemberben beindult újabb reformoknak nevezett átalakításokat, nem vonják azonnal vissza – legfőképp a teljesen szétzüllesztett szakképzés területén -, akkor ipari robotok helyett a XXI. sz-i Magyarországon azoktól sokkal olcsóbb rabszolgák fognak csak a futószalagok mellett állni.
  • Ha nem íródnak újra olyan színvonalas oktatási segédletek, melyek kiállják a tankönyvpiac szabad versenyét …… akkor talán nem is baj, ha sokan nem értik, hogy mi is van a mostaniakban leírva.
  • És ha azonnal nem csökkennek a diákok és a pedagógusok terhei, akkor minden jó szándék és szorgalom ellenére sem fognak javulni a fiatalok mindennapi életben szükséges készségei, és gyerekeink nem képviselnek majd versenyképes munkaerőt a világpiacon.

Ezeket a lépéseket azonnal meg kell lépni! Gyökeres, társadalmi konszenzuson alapuló átalakításokra van szükség. Ma kell elkezdenünk, mert holnap már késő lesz – a jövőnkért, hazánkért, gyermekeinkért!

 

TÖRLEY KATALIN

Van alternatíva! Sokan mondják, hogy most mit ugráltok, mondjatok jobbat! Itt van. A Civil Közoktatási Platform által elfogadott, az oktatáspolitikát megalapozó és kiutat mutató koncepció, a Kockás könyv. Ez az a könyv, ami tartalmazza mindazokat az alapértékeket és szakmai ajánlásokat, amelyekre egy sikeres közoktatás építhető. Nahalka István a CKP ügyvivője

 

NAHALKA ISTVÁN

Szabadon beszél….. (Kockás könyv)

 

TÖRLEY KATALIN

Nahalka István, CKP. Köszönjük!

Ma van a 2011-es Köznevelési törvény ötödik évfordulója. Kijelenthetjük, hogy ez a törvény, és az a koncepció, amelyet megtestesített: megbukott. Nem mondhatja senki, hogy nem szóltunk előre. Már a törvény koncepciójának megjelenésekor felemelte szavát a szakma, megalakult a Hálózat a Tanszabadságért civil szervezet, figyelemfelkeltő akciók, megmozdulások, tüntetések, petíciók követték egymást, s a megjósolt vészforgatókönyvek rendre beváltak. Minden pontosan olyan elviselhetetlen lett, ahogyan azt előre jeleztük: már nem a szakadék szélén egyensúlyozunk, hanem zuhanunk a szakadékba.

Szemben a Parlamenttel, üzenjük az ország miniszterelnökének, hogy ne szórakozzon a gyerekeink jövőjével!Először is Itt az ideje, hogy rámutassunk azokra, akik felelősek az elmúlt évek rombolásáért.

Felelősök azok a névtelenségbe burkolódzó, soha nem látott szakértők akik a törvényt kidolgozták

Felelős az a 252 országgyűlési képviselő, akik 5 éve igennel szavaztak (Az ő nevük nyilvánosan megtekinthető az OktpolCafé honlapján!)

Felelősök az oktatásirányítás akkori és jelenlegi vezetői: Hoffmann Rózsa, Marekné Pintér Aranka, Hanesz József, Czunyiné Bertalan Judit, Pölöskei Gáborné, és Palkovics László.

És legfőképpen felelős a területet felügyelő miniszter: Balog Zoltán. 

Itt az ideje, hogy viselje tetteinek és mulasztásainak a következményét.

És akkor a követeléseink.

 

Először: Balog Zoltán mondjon le, mert nem csak megszavazta öt évvel ezelőtt ezt a szégyenletes törvényt, de azóta is asszisztált a romboláshoz,

  • mert nem hallotta meg a szakma, a tanárok, a szülők és a diákok hangját,
  • mert fontosabb volt neki, hogy elöljáróinak a kedvére tegyen, mint hogy képviselje azokat, akikért felelősséget vállalt,
  • mert nem vette észre, hogy túltolta a biciklit, s mikor mégis, akkor is hagyta továbbtolni,

igazi farizeusként ferdítette el a tényeket, hogy védje a mundér becsületét.

Ájtatosan prédikált a szeretetteljes szegregációról, és könnyű szívvel küldte a 16 éves fiatalokat közmunkába. (hadd menjenek, ha vonzó a számukra!!!!)

Mondjon le, mert többször is bizonyította hozzá nem értését,

  • mert alkalmatlan, s ezzel éveken keresztül nem volt hajlandó szembenézni,
  • és mert nem csak szakmailag bukott meg, hanem lelkészként és emberként is.

Balog Zoltán  legkésőbb 2017. január 31-ig távozzon az Emberi Erőforrások Minisztériuma éléről. Ha nem megy magától, akkor a főnöke dolga, hogy elküldje.

 

Másodszor: Nem csak egy új, kompetens és empatikus miniszterre van szükség, hanem önálló, független, szakmai alapon működő oktatási minisztériumra is.

Hiszen láthatjuk, hogy az ország vezetése által stratégiainak tekintett területek önálló minisztériummal rendelkeznek (gondoljunk csak Rogán Antal saját propaganda-minisztériumára), eközben a valóban nemzetstratégiai jelentőségű oktatásügynek csupán egy államtitkárság jut, és hozzá nem értő, releváns szakképzettséggel nem rendelkező hivatalnokok kezében van, akik csak arra jók, hogy Balog miniszter a hátuk mögött bujkálhasson.

A szakképzésben tanuló fiatalokat száműzték a Nemzetgazdasági Minisztérium fennhatósága alá, mintha az ő tanításuk/tanulásuk nem pedagógiai, hanem csupán gazdasági kérdés lenne.

Legyen végre gazdája a közoktatásnak! Legyen új minisztere és önálló minisztériuma! Független Oktatási Minisztériumot!

 

És harmadjára beszéljünk az öt éve elfogadott törvényről – Nos, itt a 2011-es CXC törvény a köznevelésről, aláírója: Dr Schmitt Pál… (égetés)

Ez a törvény sötétséget, bezártságot, reménytelenséget hozott. A köznevelési törvény egy kétszáz éves, avítt ideálnak megfelelően sötétségben tartaná a gyerekeinket és az országunkat, és bezárja őket egy végletesen központosított, tekintélyelvű, fullasztó rendszerbe, ahol esélyük sincs használható tudáshoz, a világban mindenütt szükséges készségekhez hozzájutniuk. Amit az egyetlen hivatalos tankönyv, amit az egyetlen lehetséges kerettanterv előír számukra, az pedagógiailag és erkölcsileg vállalhatatlan helyzetek elé állítja a tanárokat. Ha egy új törvény minden tekintetben nagyobb szabadságot adna az iskoláknak és az ott dolgozóknak, akkor végre elkezdődhetne a szakmai fejlődés…

Ezért új közoktatási törvényre van szükségünk!

 

A CKP által kidolgozott Kockás könyv egy fénysugár, de hogy a tartalmak érvényesülhessenek, ahhoz az előbb sorolt technikai követeléseknek is teljesülniük kell:

Követlejük tehát, hogy 2017. január 31-ig

  1. Balog Zoltán mondjon le!
  2. Jöjjön létre egy független  oktatási minisztérium!
  3. Haladéktalanul kezdődjön el az új közoktatási törvény kidolgozása szakmai és demokratikus elvek alapján, a Kockás könyv szellemében!

Ha részt vehetünk végre a sorsunk alakításában, akkor minden bizonnyal sikeresebb ország és boldogabb nép leszünk!

Legközelebb február 1-én találkozzunk az EMMI előtt. Ott beszámolunk a fejleményekről, és eldöntjük, hogyan tovább!

És most gyertek, menjünk át az EMMI elé, ahova kifüggesztjük a követeléseket. Köszönjük, hogy eljöttetek! Köszönjük a sajtónak is az érdeklődést! Köszünjük minden önkéntes aktivistának, akik itt most sárga mellényben dolgoznak! Köszönjük a CKP-nek! Köszönjük a TM támogatóinak! Gyerünk!